Gondolat levelem

 
Tudod, arra gondoltam, muszáj írnom neked,mert muszáj szólnom hozzád.

Olyankor is, amikor nincs mit mondanom.

Akkor is meg kell valahogy mondanom, hogy mennyire hiányzol!

Te vársz, s én érzem, valaki vár rám, és szeretnék megérkezni Hozzád.

Legalább a Neked írt szavakkal, gondolatokkal, a lelkemmel.

Ha szólok Hozzád, addig is boldog vagyok..

Hiszem, valamit megold, de csak míg el nem fogy a szó.

Akkor úgy érzem, nem eléggé mondtam el, mennyire Szeretlek !

Valami mindig hiányzik !

Nem volt benne elég szín, nem azt mondtam, mint ami belül van,

sokkal darabosabb,nem olyan lágy, mint az a benti dallam.

Elfogyott a szó, pedig még nem mondtam el !

Még nem sikerült igazán elmondanom ! Mi lesz, ha ez az utolsó lehetőség ?

Az élet csak addig él, míg van hová érkezni, van hová "hazamenni".

Míg a lélek szavaival Veled lehetek, addig gazdag vagyok ! Azután semmi !

A lélek szava levegő, - a lélek levegője -... Mi lesz, ha egyszer elfogy ?!

Levegő nélkül élet sincs ! - Mi lesz, ha egyszer elnémul végleg -!

És én még nem mondtam el elégszer,mennyire Szeretlek !

De ez ugye nem történhet meg ? Még ha néha néma is a szó,és nincs is hangja..

...akkor is örökre halhatatlan !.